Amikor egy régi barát örömét és sikerét ünnepeljük, akkor ott a helyem. Kiállítás a Vigadóban ÜNNEP! Láttam, ahogy Kálmán és az alkotócsóport, hogyan építkezett éveken keresztül kitartóan, örömüket lelve az alkotásukban. Láttam az utuk egy apró részét. Szóval ott a helyem 12.30-kor a Free-presszionisták kiállításának tárlatvezetésén, amit ráadásul Kálmán és Balogh Tibor tart. 🙂
http://vigado.hu/programok/-/program/10184/free-presszionistak
Az indíttatás teljes mértékig személyes. Az alkotó közösség tagjait ismerem egy ideje. Legrégebben Káli-Horváth Kálmánt. Vele ezer évvel ezelőtt egy kollégiumban laktam Sátoraljaújhelyen. Ő porcelánfestőnek tanult, én pedig mi is a hivatalos megnevezése? !
…..
porcelániparinyerstermékformázónak
…..
váóóóóó csábító! (Ettől függetlenül életem egyik legvarázslatosabb időszaka volt. )
Én csak röviden kerámikusnak nevezem a végezettségem, bár ez nem teljesen igaz, mert a suliban valóban a porcelán formázás, készítés rejtelmeivel ismerkedtem meg, aztán sulin kívül a Sárospataki Kerámia szakoktatója és az én Ágim foglalkozott egynéhányunkkal és megtanította az agyaggal bánás művészetét. Hát így…
Forrás: imm.hu
Szóval Kálmán. Jóban voltunk. Csodás alkotásai voltak már akkor is. Emlékszem egyszer tervezett nekem egy monogrammot – évekig használtam a munkáim aláírásánál.
Először ott, Sátoraljaújhelyben lett Kazinczy díjas! Gyönyörű, kifejező hangja volt már akkor is. Öröm volt hallgatni. Így most elmegyek az alkotócsoport kiállításának tárlatvezetésére és kiélvezem az ÜNNEP minden pillanatát.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: