Kicsit távolabbról kezdem…
Az utóbbi időben volt úgy, hogy nem volt kedvem semmihez. Mindent feladatnak értelmeztem és csak rohantam egyiktől a másikig. Igyekeztem utolérni magam. A munkahelyemen, a vállalkozásomban. Elégedetlen voltam magammal, a teljesítményemmel, a világhoz való viszonyommal. Sokszor volt úgy, hogy tényleg, de tényleg nem volt kedvem semmihez. Még szólni sem…
Aztán egy terheléses vizsgálat során kiderült, hogy Inzulin rezisztens (IR) vagyok. Az elmúlt 38 évben nem igazán volt jellemző rám a betegség, ahogy a fent leírt hitehagyott tespedés sem. Az orvos már a telefonban kiütötte a biztosítékot – nem, nem a 160gr-os CH diétával és azzal, hogy ez bizony már így marad, hanem azzal, hogy heti 3 x 60 percet! kell! sportolnom lehetőleg alacsony pulzus számon. Basszus! Kinek van erre ideje?! Az én életembe tutira nem fér bele még egy ennyire időigényes és tartósan fennálló elem.
Azért hozzáláttam a kedvenc sportjaimhoz, amiről hamar kiderült, hogy ezek bizony nem alacsony pulzuszónás dolgok. Aztán elkezdtem sétálni. Persze abból is csak a lassabb séta, az ami nekem az alacsony tartományban van. Marhára unalmas volt. Egy órán keresztül lassított tempóban róttam a köröket az Orczy kertben… (Jó, azért egy idő után megéreztem ennek a tempónak az előnyeit is 😉 )
Grafaritát évek óta ismerem és a nyári Székworkshop alkalmával – frissen diagnosztizált IR-emmel – úgy tűnt Rita sokkal-sokkal többet tud friss szerzeményemről, mint én és sokkal, sokkal komolyabban is veszi nálam. Ő javasolta, hogy menjek el közös ismerősünk stúdiójába Libertad Mozgás- és Életód Stúdióba és beszéljek erről Ginával.
A Ginával való találozás inkább növelte a betegségemmel kapcsolatos teendőim iránti ellenállásom, mint csökkentette. Én ezt neeeem akarom!!!! Nincs időm rá! Aztán eltelt egy hónap és lassan rájöttem, hogy itt bizony nem lesz elegendő mozoggatni, diétázgatni, csinálgatni. Itt kemény szabályok vannak, amit be kell tartani, amihez útmutatás és segítség kell. Így kerültem a Libertad START 90 napos életmódváltó programjába, ahol a problémámnak nem csak a mozgással és étkezéssel járó részével foglalkozunk behatóan, hanem a célokkal és a lelki hozzáállással is.
Itt a célkitűzéses foglalkozáson találkoztam ismét Grafaritával, aki ismeretségünkre való tekintettel nekem egy 5 évre szóló motivációs plakát elkészítését írta elő. Kétségtelen, hogy festeni imádok és még nem csináltam ilyet. Így arra gondoltam, hogy szépen, megfontoltan készítem el a saját plakátom. Ízlelgetem magamban egy-egy ötletről, hogy 5 év múlva valóban szeretném-e, hogy az életem része legyen és ha IGEN a válasz, akkor rákerül a gigantikus lapra.
A vázlatokat elkészítettem. Így kezdtem el:
5 éves tervem ceruza vonalai
Így néz ki egy kicsit távolabbról
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: