Haladtam is, meg nem is. Elégedett is vagyok, meg nem is.
Így utólag bánom kicsit, hogy előre színt adtam a szívnek – akkor jó ötletnek tűnt – mert így, ha lentebb görgetsz látni fogod, hogy a ‘képmásom’ színei nem annyira tiszták.
Az otthonunkat eredetileg részletesen meg akartam rajzoni szemből. Aztán rájöttem, hogy ez a csodálatos ernyő éppen azt szimbolizálhatja. Így beleírtam, hogy ‘kertes ház műhelyekkel’.
Az egészet szándékosan nem fotóztem most, mert nem vagyok vele elégedett. Nem elég letisztult a kép. Lehet, hogy újra megcsinálom, vagy a közonti elemet kivágom belőle és egy másik papírra ragasztom…
Ami nem igazán látszik, hogy a barátok, a tágabb család és az ismerősok is ott vannak a képen.
Ami szintén nem mutatkozik a részleteken meg, hogy az otthon-ernyőnknek festettem szárnyakat a szabadság jegyében.
Lényeg a lényeg, hogy néhány részlet nagyon tetszik – mármint, ahogy megoldottam -, az egész pedig, ahogy írtam nem letisztult, nem lényegre törő, ezért nem vagyok elégedett.
Készítés közben többször vissza-vissza tértem egy-egy helyre és átfestettem, megerősítettem. Gondolom, ha jobban átgondoltam volna, hogy mit mivel, hogy és mint, akkor nem lennének ilyen töketlenkedések. Nem tetszik, hogy sok helyen nagyon aprólékos voltam, ami látszik és szép, csak az egész nem csodálatos még, úgy ránézésre. Talán újra kezdem…
