Fura nap volt a mai. A vállalkozás újratervezését tervezetem és a pályázati kiírás élesre állítását.
Azán mire tudatossá váltam a reggelre, folyamatosan az 5 éves terv körül forogtak az önostorozó gondolatok és jobbnál jobb ötletek jutottak eszembe. Miért nem ezt csináltam, miért nem azt csináltam stb.
Így neki ültem a kis firka füzetemnek és csak úgy elkezdtem firkálgatni. 4 teljesen különböző firka született. A kedvencem ez:
Olyannyira beleszerettem, hogy gondoltam még ma meg is csinálom, csak előtte egy rendes fényképet akartam készíteni a másikről – valami nyoma maradjon…
Valahogy a lendület a kezemben maradt és bátran, önfeledten színeztem, kontúroztam újra a nagy tervet. Hihetetlenül élveztem, talán mert lehullott róla a teljesítmény kényszerem terhe. Aztán ebéd idejére megint visszaragasztottam a falra… Nem fogod elhinni, de beleszerettem az átrajzolt káoszkámba. Olyan helyes és sugárzó, ami fontos nekem, hogy a képek nem neutrálisak. Szóval marad, a marad. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogalalkozom a témával tovább, hanem, hogy most elégedett vagyok. Igy nézünk ki:
Azért kimelek néhány dolgot az átrajzolás lelki részéből is.
Az önfeledt színezést csak megerősíteni tudom, ahogy fentebb is írtam. Juhúúú! Annyira jó, hogy van nekem ilyenem 🙂
Technikailag használtam akvarellt (a kevenc szlovák palettámat 🙂 a sárga kezd elfogyni, lassan újat kell beszereznem), alkoholos filceket, akril filceket, sima filctollakat, akvarell ceruzát és akvarell krétát.
Aminek nagyon örülök, hogy simán nekifogtam ‘vastag’ akril filccel itt-ott átkontúrozni a központi szív motívumot, az otthonunkat jelentő ernyőt, a lobogó szívecskék szárait.
Ettől életre kelt a kép.
Ami még jót tett neki, hogy végre nem hagytam üresen a hátteret, hanem benépesítettem.
Mindig meglepődöm magamon, hogy mennyire tudok bal agyféletkés (agyalós) módon rajzolni és persze azon is, amikor egyszer csak elengedem magam és megkezdődik a szárnyalás!
Ezt az érzést valahogy sokszorozni kellene…
