Izgalmas megkeresés érkezett hozzám a minap 🙂 friss anyukáknak (kisgyerekes anyukáknak) készítsek el és tartsak festő programot, aminek a végén haza is tudnak vinni valamit a mamikák. 

pöttöm Panna, az új családtag

Az egyik húgom épp a napokban hozta világra első gyermekét – Pannát. Ma engedik ki őket a kórházból, ennyire friss az élmény. Szóval ő még nem tartozik a célcsoportba, épp csak az összeszokás elején vannak. Pedig tesóm pszichiáterként és családterapeutaként a szakmájából adódóan biztos jó tanácsokkal láthatna el. Kivárom a saját élményét is 🙂 

Luca és Álmos, amint épp a quad kezelését tanulmányozzák Papiéknál

A másik húgom ikrei lassan három évesek. Édesek és önállóak. 🙂 Hihetetlenül cserfesek. Ami nekem – mint, (sajnos) nagyon-nagyon ritkán jelen lévő nagynéninek – a legtöbb esetben vicces és belefeletkezős.

Azért napi 10-12 órában húzós lehet nap-nap után…

Szóval ő már inkább lehet az én “friss” anyukámhoz hasonló: Az utóbbi években elkezdett komolyan sportolni és az étkezésére odafigyelni. Döbbenet, hogy a folyton zizegő család mellett képes erre. Hogy szüksége van-e rá?! Szerintem életbevágó, hogy töltekezni tudjon. Hiszem, hogy csak az az ember képes adni, akinek van miből. Az önmagát semmibe vevő, a saját igényein átlépő, önsanyargató szülő pontosan ugyanezt örökíti tovább. Nem valami vidám életkilátások a kis emberek számára (se). 

Ennek okán tesóm törekvései és élethelyzete megtestesítheti azokat az anyukákat, akikkel majd találkozom és, akiknek az én programom lesz a lélegzetvétel, a töltődés. Juhéyyyy! Megvan az első alany! :-)))

Bevallom mivel rajtuk kívül nem sok anyukával van kapcsolatom megkérdeztem még pár szakembert (fejlesztőpedagógust), hogy ők mit gondolnak erről. Mivel tudnék én a festésen/alkotáson keresztül segíteni az anyukáknak? 

Özönlöttek az ötletek, amiknek a középpontjában az ANYA állt, mint önálló személy, mint nő, mint ember. 

A napokban leülök kávézni a hely tulajdonosával és megbeszéljük milyen lehetőségek vannak, milyen a hely stb.  Aztán kidolgozom a programot. 

Azért azt még leírom, hogy az Élményfestő Műhely klasszikus Élményfestésére gondoltam először, aztán az elvetettem, merthogy a megadott 1-1,5 óra (ez az az időablak, amíg felügyelet mellett a Mamik nyugodtan magukra hagyják a csemetéket) kevésnek tűnik nekem az elmélyüléshez, az ellazuláshoz, az alkotáshoz, és persze a festéknek is meg kellene száradnia, hogy a ‘termés’ hazavihető legyen… Emiatt kezdtem mindenféle gyorsabb dologban gondolkodni. Persze tudom, hogy a lélek dolgaiban a sürgetés nem célravezető… Forralgatom még a kis tervem 🙂 

“a szív mélységeit beragyogó”klasszikus Élményfestés