Mi a sz<3r az a Kreatív munkaóra?! szeretettel dolgozni…
Fő jellemzője, hogy pihenten és inspiráltan, lazán oldod meg a Rád várakozó feladatokat. Én így szeretek rajzolni is. A nagy feladataimnál pedig különösen szem előtt tartom, hogy annyi időt tervezzek az elvégzésükre, amennyiben bármikor tudom azt mondani: “Most egy kicsit mást csinálok, mert nem hajt a tatár.”
Nyáron Potápi Ritától tanultam: Ők kizárólag addig dolgoznak egy-egy alkalommal az épp épülőfélben lévő házukon, amíg azt SZERETETTEL tudják csinálni, így mindig örömmel mennek oda és folytatják a munkát. Ettől az elvtől azóta is sokat – sok minőségi figyelmet, időt, örömet kapok. Egyszerűen jobb így létezni.
Bevallom nem könnyű ebben a szemléletben (a 24 óra, minden irányból 24 óra) munkahelyet, életet, projektet, vállalkozást koordinálni. Nem is mindig sikerül, mint az alábbi példa is mutatja majd…
Tegnap már reggel és délelőtt is azt éreztem, hogy menten összeesek a fáradtságtól. Biztos voltam benne, hogy nem tudom megcsinálni amit elterveztem. Egyre jobban nyomasztott a dolog.
Mivel az időtényezőt gondoltam a leginkább feszítőnek, sorban mondtam le az előre eltervezett, szívemnek kedves eseményeket:
- Lemondtam az edzést – még mindig jobb egyet kihagyni, mint, hogy orra bukjak vagy megbetegedjek a felfestésre.
- Reggel írtam Grafaritának, hogy nem fogok jönni a workshopra, amit időtlen idők óta vártam és igazi töltődés lehetett volna nekem. Sajnos, a Maslow piramis alsó foka maga alá gyűrte Rita programját.. :/ és még mindig nem éreztem, hogy helyemen lennék térben-időben.
- Így vettem egy nagy levegőt…odaálltam a Főnökasszonyom elé és egyszerűen csak kiböktem, hogy napok óta nem aludtam rendesen és esetleg, mellőzni tudna e bármikortól a nap folyamán? Mondanom sem kell, a fekete karikás, felpüffedt szemem beszélt tovább helyettem. Így történt, hogy kora délután néhány óra alvás lett az önérvényesítésem jutalma.
Furcsa volt, hogy egész héten nagyon figyeltem, hogy elvileg eleget aludjak, mégis egyre fáradtabb és fáradtabb lettem. Azon a ponton kezdett megfordulni a folyamat, amikor a délutáni szundikáláshoz készülődtem. Hirtelen kezdtek kisimulni a hullámok és oldódni a feszültség. Már nem aggodalmaskodtam. Egyszerre úgy éreztem, hogy mindennel elkészülök a szombati felfestésig.
Mi ebből a tanulság? számomra a mértékletesség és annak a bizonyos Maslow piramisnak a komolyan vétele. Vagy / és saját magam komolyan vétele?
