Jobb agyféltekés mesék és mi köze ehhez Einsteinnek?!

• Élményfestő Betti
• 2015. december 11. péntek

A Gesztenye Ovi falának átadóján (12.09-én volt. Ne keresd a képeket, egyelőre sehol nem találod meg őket. Mi ügyesen nem fotóztunk, így most kuncsorgom össze a képeket.) a jobb és bal agyféltekés rajzokról és szerepekről sok kérdést kaptam. Segédeszköz nélkül kicsit nehéz elmagyarázni, ezért igyekszem ilyenkor mindig rövidre fogni a választ és mielőbb meginvitálni a kérdezőt egy programunkra, ahol saját tapasztalatán keresztül döbbenhet rá a csodálatosan egyszerű lényegre. 

Amúgy sem hiszek A most aztán megmondom Neked a Tutit több sebből vérző rendszerében. Ezért nem is csinálom. …Ha mégis – persze soha – az csakis az ordas genetika lehet…, mert elmondhatom magunkról, hogy generációkon keresztül mindig, mindent jobban tudtunk másoknál és azt nem éppen kipárnázottan, enyhén fátyolozottan, hanem inkább vakító atomrobbantáshoz hasonlóan hoztuk a kevésbé előnyös adottságokkal megáldottnak képzelt szerencsétlen többi ember tudomására.  A genetika már csak ilyen, mi is csak együtt élünk magunkkal valahogy… 😀 

Szóval most inkább onnan kezdeném a stórit, hogy a művészek laza kézmozdulatait sokáig Isteni adottságnak (nesze neked, megint ide tolakodott 🙂 ) tekintették. – van azért ebben valami – Mégis az alkotás nagy része, mint egy jó szakma úgy tanulható. Ezt a bizonyos tanulhatóságot tette sokak számára elérhetővé a jobb agyféltekés módszerek kiindulópontjának tekintett Roger Sperry tudományos munkája, amely során egyebek mellett megállapítást nyert, hogy az agyféltekék eltérő funkciókért felelnek. Például a bal agyfélteke a verbalitásért, a beszédért felelős. 

Aztán Sperry munkásságát alapul véve 1979-ben jelent meg Betty Edwards Jobb agyféltekés rajzolás című könyvének első kiadása. Ez a könyv nem csak attól különleges, hogy rajzolni tanít, hanem attól is, ahogyan megtanítja látni az embert és ahogyan rávilágít a mindennapok érzékelése és a rajzolás közben fellépő “nehézségek” kapcsolatára. Csodálatos munkásság! 

A Jobb agyféltekés rajzolás című könyvből idézem most Betty Edwards sorait. A J-mód a jobb agyféltekés működést a B-mód a bal agyféltekés működést jelenti a részletben. 

“Ahhoz, hogy beléphessünk agyunk szubdomináns, érzékelő J-módjába, fontos, hogy olyan feladattal lássuk el agyunkat, amelynél a verbális, elemző B-mód háttérbe szorul. 

A legtöbbünk számára a B-módú gondolkodás egyszerűnek, normálisnak, gyakorinak tűnik ( bár ez talán sok gyerekre és diszlexiásra nem igaz). A természetellenes J-módot viszont bonyolultnak, ismeretlennek, vagy akár bizarrnak érezzük. Az agy “természetesen” a B-módot részesíti előnyben, a beszéd nagy szerepe miatt. Meg kell tanulni ezzel ellentétesen gondolkodni. Tanulással elérhető, hogy speciális feladatok megvalósításához ezt a hajlamot irányításunk alá vonjuk, ezáltal olyan agyfunkciókat érünk el, melyeket a nyelv gyakran blokkol.”

A hangsúly most a speciális feladatok megvalósításán van. Mik lehetnek ezek? Például egy probléma megoldása. Ismeritek biztos azt az Einstein-nek tulajdonított idézetet, miszerint

“Egy problémát nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani, amivel azt létrehoztuk.”

Pontosan erről és ezekről a helyzetekről beszélek. Nem arról, hogy mit vegyek fel reggel, vagy hogyan köszönjek, amikor a munkahelyemre belépek az ajtón, hanem a különleges, ritkán előforduló helyzetekről.