Mi újság?! semmi…

Így hónap közepe lévén azon gondolkodtam mit is végeztem az elmúlt néhány hétben. 

Apuval krónikus antitelefonálók vagyunk. Ha nem muszáj nem tesszük. Jobb a személyes találkozás. Viszont ebből van a legkevesebb. Mindannyian száguldunk azon az úton, amit a céljaink és érzéseink kijelölnek számunkra. 

Szóval apa és köztem a következő beszélgetés zajlik le alkalmi telefonbeszélgetéseinkkor:

-Mi újság nálatok? 

-Semmi különös. Nálatok? 

-Igazából, itt sincs semmi.

Az elmúlt heteim semmijét foglalom most össze nektek és magamnak, amíg a túrógombóc pihen a hűtőben. Hol és merre tartok? 

Beszélj a szervezetedről

Lassan egy hónapja kértek fel, hogy a United Way Vállalati Társadalmi Felelősségvállalási eseményén beszéljek az Élményfestők munkájáról és vegyek részt az azt követő problémamegoldó workshopon.

Nem vagyok rutinos előadó (mármint a képzéseinken kívül és ott is jól tudjátok, hogy épp a magunkról részt szeretem elegánsan átugrani) és valami olyasmiről kellett nagyvállalatok képviselőinek beszélnem, amiben nyakig benne vagyok. 7 percem volt, amit alaposan ki is használtam és végül teljesen feloldódtam az előadás közben. Ezért az élményért nagyon hálás vagyok! 

A prezimet ide kattintva Te is megnézheted: 

A fal, ami nem elválaszt, hanem összeköt

Egy ilyen prezentáció készítésekor óhatatlanul szembesülök vele, hogy milyen sok ember életére voltunk eddig hatással. Jó lenne folytatni, sőt abba az irányba terelni, amit eredetileg is szerettem volna – a falakhoz játékokat, feladatlapokat fejleszteni szakemberek bevonásával. 

Rajzolj nekünk!

Két kedves ismerősöm nagycsoportosok számára készít fejlesztő füzetet és engem illetve az én figuráimat szemeltek ki az illusztrációk elkészítéséhez. 

Megijedtem. Kb. 100 oldalt végig rajzolni, meghatározott céloknak alárendelve a mostanság egyébként sem szárnyaló vizualitásom? Úgy éreztem nem én leszek a feladatra megfelelő ember.

Sajnos.

Aztán leültünk beszélgetni és közben firkáltam, ők pedig imádták!!!! Hát rajzolok nekik, velük. Szív projekt lett a rémületből. Alig várom, hogy újra összeüljünk beszélgessünk, firkáljak, aztán kidolgozzam az egyes figurákat. Bzzzzzzzzzz 🙂

A kreativitásgyilkos

Bizony, vele éltem együtt az elmúlt időszakban és nagy önfegyelem kellett hozzá, hogy kitérjek előle. Írtam róla, hogy nem megy a rajzolás. Nincs inspiráció. Feladatnak élem meg és nem old fel az alkotás. 

Végül a szálak egy meetup után rendeződtek össze. Szigorúan kezelem az alvásidőmet és az énidőmet is. Ennek eredménye lett, hogy a héten már visszanyúltam a rózsaablakok témájához és elkezdtem színezgetni. Múlt héten beszereztem egy 1972-ben kiadott Szepes Mária könyvet 🙂 sárga, merev lapjai és az áporodott kor illata teljesen magukba szippanatanak. Tehát könyvet olvasok. Ettől ismét elindultak a képek a fejemben szerencsére már pillanatokra újra érzem az elmerülést. Szóval elkezdődött valami, amiért nagyon hálás vagyok, mert reményeim szerint jó úton járok. 

Foglalkozz gyerekekkel

Hehehe 🙂 aki ismer tudja, hogy tapasztalatom felnőttek terén van. Itt az új kihívás egy nyári erdélyi projektbe csábítottak, ahol 23 gyerekkel fogok valami maradandót alkotni 5 napon keresztül. A program készül – bár nem mondom, hogy nem figyelmeztettem mindenki jó előre: Nem értek a gyerekekhez! 

Miért is? Leginkább, mert egy pillanat alatt válok gyerekké én is és az persze nem összeegyeztethető a hivatalosan könyvelt felnőttségemmel. Szóval megint para van 🙂