Ebben a borús, szeles időben másra sem vágytam csak egy kis itthoni gubózásra. Estére össze is jött, és aludtam vagy 2 órát.
Imádom a világítótornyokat
A hangulatom szerint valami monochrome dolog járt a fejemben, valami nagyon egyszerű. Amikor ilyen plazmatikus állapotban vagyok az egyszerűség a színezést jelenti ceruzával vagy csak firkálgatást a semmibe.
Most a rózsaablakokhoz nyúltam, de ezúttal nem olvastam el a történetét és a szimbolikáját. Csak a formavilágára mondtam igent. A feladat: hogy készítsek belőle tűzgömböt! Épp ez az amit a lelkemben most sehol nem találtam. Jó kihívásnak látszott, ezért nekifogtam.
Persze ilyenkor hirtelen óriásira dagadnak az egyébként élvezeti értéket jelentősen romboló apróságok: mint például az egész rózsaablakos színező sima 80gr-os fénymásolópapírra van nyomtatva – éppen ezért a telített színek nem rétegezhetők rajta. Egyszerűen a papír nem veszi fel a pigmenteket egy idő múlva. Kész szenvedés rajta dolgozni, mert vagy bevállalom a fakó színeket (és akkor lehet benne több) vagy ragaszkodom a szerelmetes dinamikus színeimhez és akkor be kell érnem max 2 árnyalattal.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: