Mai reggeli 10! perces pipa 🙂
Sokáig bizonytalanítottak el bizonyos ‘rácsodálkozó’ megnyilvánulások a munkámmal kapcsolatban. Mennyire utálom őket!!! Szerintem nem vagyok vele egyedül.
Biztos neked is van olyan, hogy automatikusan szívvel-lélekkel csinálsz valamit, szinte nem is gondolkodsz közben – majd jönnek a bosszantó kérdések. Te meg állsz bambán.
A tunderkeresztanyad.com klassz kis hülye kérdés gyűjteményt rakott össze. Olvasás közben a nekem szegezett hülye kérdések jutottak eszembe.
Az egyik ami gyakran felmerült, amikor autókra festettem airbrush-al.
Nem félek hozzányúlni azokhoz a drága autókhoz?
Igazából nem. Fel sem merült bennem, hogy elronthatok bármit is. (Azt hiszem ez a fantasztikus az alkotásban. Ha kicsit leteszed a folymatosan belénk sulykolt aggodalmat, akkor szokatlaul könnyű érzés. A közösségi festésinknél ezt sokan megtapasztalják :-))
Igen, igen hallottam, hogy XY is ezzel foglalkozik. Te is ezt csinálod?
Igen, egy bizonyos pontig nem csak az alkotó tevékenység, hanem minden más is egyformának tűnik. Például Dunát lehetne rekeszteni informatikusokkal, ráadásul bizonyos mértékig mindenkinek értenie kell ma már az informatikához. Ettől függetlenül gigantikus különbségek vannak ezen az elvileg jól körülírható területen is.
Hogy neked mikre van időd!?
Ahogy látszik is ebből a bejegyzés sorozatból: kemény önkontrollal teremtem meg az időimet. Apró lépésenként. A legnehezebb, hogy a saját berögződéseimet kell felismerni (pl. minden mennyiségben képes vagyok aludni) , aztán egy tervet kiagyalni a változtatásra és változtatni. Nagyjából úgy fogom fel, mint amikor a babák járni tanulnak: egy csomószor seggre ülnek bénáznak, de akarják, csinálják és láss csudát összejön előbb-utóbb. Az időgazdálkodás, a kitartás és az elköteleződés szerintem a legfontosabb. Egy csomószor csak a fejemben akarok valamit, de nincs meg az érzelmi elköteleződés, olyankor zsákolom a sikertelenséget. Nincs ebben semmi hókusz-pókusz szerintem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: