Mostanában telik meg értelemmel számomra “a fontosabb az úton levés, mint a célba érkezés” fogalom. Valahogy a legjobb szándékom mellett sem érdekelt az út eddig, csak túl akartam lenni rajta és már a megvalósult célnak örülni, aztán új célokat megvalósítani. Mindez most olyan erősen változik bennem, hogy nagy élvezettel gondolok az ilyen napokra, mint a mai is.
Az egész napom a tevékenykedésről szólt, a láthatatlan munkáról. Szeretem ezt, mármint nem a láthatatlanságot, hanem, hogy úgy érzem haladnak a dolgok előre és ebben részem van.
Tele volt apró csodákkal, mint például reggel 5-kor úgy pattant fel kipihenten a szemem, mint máskor 7-kor. Úgy tűnik kezd a szervezetem hozzászokni az új rendhez. 🙂 Emiatt a munkába indulás idejére egy rakás dolgot elintéztem például a Hajnaltól kapott könyvem is tudtam kicsit bogarászni. Imádom az ilyen reggeleket! 🙂
Valaki bedobta az IR-es csoportba, hogy a színezők mennyire jó hatással vannak a feszült lélekre.
Este pedig a véletlennek köszönhetően összefutottam egy kedves barátommal, aki napok óta járt a fejemben. Mindig megdöbbenek, ha Budapesten ilyesmi történik velem.
A nap legnagyobb eseménye mégis az, hogy Dávid új bejegyzései már olvashatóak a blogján illetve, hogy ma elindult a C2 tábor felé.
Ja, ja a 10! perc alkotás megvolt. Ezúttal fekete zselés tollal rajzoltam és teljesen sikerült a vonalakban elmerülnöm.