Az IR (inzulinrezisztencia) kezelésének egyik alappillére a stressz csökkentése.
Ma egy műsort (Alinda) hallgattam: Vekerdy Tamás arról beszélt miért fontos, hogy a gyerekeknek mesét mondjunk. Ne mesét nézessünk velük, ne filmeket, hanem mesét mondjunk.
A folyamat úgy néz ki, hogy mese hallgatásakor a fejben képek jönnek létre. Saját képek, amelyek az események feldolgozását segítik. Kapott képanyag esetén (film, rajzfilm stb.) ezek a képek nem születnek meg, azaz a feldolgozási folyamat elmarad. Az életeseményeink feldolgozásának elmaradása növekvő feszültséghez, agresszióhoz, állandósuló stresszhez vezet.
Nem kapcsolódik szervesen a témához, mégis ide kívánkozik a megjegyzés, hogy az Élményfalak képi anyagának egyik oka pontosan az, hogy történetalkotáshoz, tovább gondoláshoz, saját képek megszületéséhez adjon kiinduló pontot.
Ide furakodik az a jövőbeli kép – természetesen generációkkal később 🙂 – , amikor már nem tudjuk miért áll égnek a hajunk, és miért szorul ökölbe a kezünk csupán a másik közelségétől, a lényeg, hogy ilyen emberek népesítik be a világot. Minden gyönyörű: a növények, a környezet, szikrázó színek, kellemes levegő (már csak azért sem teszek kopár, lepusztult, agyonhasznált hátteret a belső katasztrófa mögé ! így jobban látszik a kontraszt) csak az emberek járnak lopakodva, rettegve egymástól, és saját maguktól.
Walt Disney stílusában képzelem el a Wall-e vagy az Agymanók képi világában, amikor néhányan észbe kapnak és van bátorságuk, eszközük a jövő generációira hatással lenni.
A stressz kezelésével való foglalkozást sokan még mindig felfújt lufinak tartják, ahogy a renyheséget (lásd. Wall-e) vagy az érzelmek szerepét (Agymanók) a minennapjainkban és kapcsolatainkban.
Kellene egy-egy új recept, jól bevált megoldási stratégiák egyénileg mindenkinek!
Ezaz! – Egyéni, működő megoldási stratégiát mindenkinek! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: