Így válassz nyárilakot

Sejtem, hogy meglehetősen kritikus vagyok. Mentségemre legyen mondva mások felé engedékenyebb vagyok, mint saját magam felé. Nyárilak és alkotóháznak való keresgélésünk tart lassan 2 éve és mindig meg tudnak lepni a háztulajdonosok saját környezetük felé tanúsított igénytelenségükkel, a látvány és a szóban elhangzottak nyilvánvaló szemben állásával. Élménybeszámolónk következik legutóbbi túránkról. 

Nem, mi nem félünk a munkától. Már csak azért sem engedjük meg magunknak ezt a luxust, mert anyagi forrásaink korlátozottak (bármennyi is lenne, biztos többnek is találnánk helyet :-D). Másrész meg mindketten ügyesek vagyunk, és örömünket leljük az értelmes célokért végzett munkában. 

Szeretjük mindketten a budapesti élet kényelmét, az állandó meleget, az azonnal minden elérhető biztonságát, azt, hogy itt sosincs késő valamit kitalálni. Éppen ezért nyárilakot keresünk, ahol majd vendégül láthatjuk barátainkat és az ő barátaikat, ahol szabadon bütykölhetünk, alkothatunk mindketten. Mégiscsak vidéki gyerekek lennénk, vagy mi… Innen induluk és onnan, hogy a dolog nyélbe ütésének épp itt az ideje, akár már idén nyáron örömmel töltenénk a szabadidőnket felújítással, szépítéssel. Vagy inkább csak felújítással…

Szombaton útnak is indultunk és a szerencsénk végre olyan ingatlanossal hozott össze, aki az előre eltervezett 2 ház helyett 4-et mutatott meg nekünk 😀 így egy nagyon eredményes és élménydús napnak lettünk kisgazdái. 

Először jöjjenek a képeink.

Már nem vagyok benne biztos, hogy részletezni szeretném az egyes ingatlanoknál megélt élményinket, már csak azért sem mert biztos azért élnek úgy és ott a tulajdonosok, mert nekik az jó. Nincs is addig baj ezzel, amíg másokat ebbe nem kényszerítenek.

Volt olyan ház, ahol a házinéni elnézést kért, hogy ma még nem takarított. Jelzem a lépcsőkön nem a mai nem tarkarítás látszott, hanem vastagon állt a ragadvány mocsok. Felháborít az ilyen nyilvánvaló kétszínűség. Ha kérték volna sem vettem volna le a cipőmet. Ugyanitt a “nappali” akkora volt, hogy a saját tengelyem körül megfordulva is túlméretesnek éreztem magam a térhez képest. Neeeeem, nem erre vágyunk. Lépcsőkre meg pláne nem! Azért nem röhögtem el magam csak az autóban, amikor a tulaj csábítónak tüntette fel, hogy még a tetőtér beépíthető, ha több helyiségre lenne szükségünk. 

Aztán a másik hely, ahol azzal fogadtak egy szemétdomb közepén, hogy csak komoly, készpénzes érdeklődőkkel állnak szóba. Majd jött a panaszáradat a munkanélküliségről és a szegénységükről, az adósságukról. Egyfelől sztem ez nem tartozik semmiféle idegenre, így ránk sem. Másrészt pedig b@szki, ha otthon vagy munkanélküliként, akkor miért gazos a kerted, miért egy mocsokhalom az élettered. Ez marhára nem a pénzről szól. Nem pénzkérdés, hogy felmosom-e a padlót, hogy a kertben kiszedem e a füvet, vagy, hogy a feleslegessé vált dolgokat nem kupacban tárolom az udvaromon. Az első pillanatban menekülőre fogtam volna. A. jó szokásához híven élvezte a “vicces” helyzetet és “figyelmesen” végigjárta még a pincét is – reméltem, hogy nem fogja meg a pincébe vezető lépcső melletti kapaszkodót. Na jó, utólag már én is nevettem az egészen. 

Hogy jót is írjak, az egyik nagy kedvencünknél a porta csodás volt, a házon látszott a tulaj igényessége és rendezettsége. Amikor kezet fogtam vele éreztem a kérges, erős kezét. A kézfogásából pontosan ugyanaz sugárzott, amit az otthona mutatott. Nagyon-nagyon sokat beszélgettünk erről az ingatlanról, mert mindkettőnknek tetszett a kisugárzása. Az egyetlen negatívum (amiről a tulajdonos nem tehet), hogy a kert végében ott az autópálya, ami a hangfogók ellenére is állandó zajterhelést jelent. Ezen bizony mi sem tudunk változtatni, így le kellett mondanunk róla :-/

Másik kedvencünk tele van lehetőséggel (és munkával), a vendégháznak való pedig már rajta is van a telken. Mivel a hely lakatlan, így akár azonnal birtokba is vehetnénk. És pont ez a lakatlanság a hátulütője is, amiért még gondolkodunk erősen. Egyébként belső elrendezésében a legkiegyensúlyozottab, ingatlan volt. Hazaúton már elrendeztük a telken a műhelyeinket is. Ide valószínűleg még visszatérünk. 

Kiegészítések következnek A. kedvéért.

A fizika tanár háza teljes szembenállást mutatott a hölgy megjelenésével és választékosságával. Tényleg igazán kedélyesen néztük végig a kert csodás gyümölcsfáit, szebbnél-szebb növényeit. A varázslat addig tartott, amíg a házba nem mentünk be. Jáj. Zeg-zug és sötétség. Nagy csalódás volt az egész, pedig a hegyvidéki település központjában lévő ház a hirdetés alapján, a kert alapján nekem az elsőszámú kedvencem volt.

A bicajos bácsi háza a legtöbb szempontból megfelelő: település központhoz közel van, az ingatlant gondozták, a kert rendezett, gyönyörű nagy fák vannak az udvaron és az egész egy sarok telken büszkélkedik. Itt inkább csak az a probléma, hogy mindenképp átalakításra szorul, ami a vételárral együtt már túlzás – nekünk.

Szombat óta egy új versenyző tűnt fel a színen, így hamarosan újabb háznézés következik.