10! perc alkotás naponta (2.1) – Hülye kérdések gyűjteménye
Mai reggeli 10! perces pipa 🙂 Sokáig bizonytalanítottak el bizonyos ‘rácsodálkozó’ megnyilvánulások a munkámmal kapcsolatban. Mennyire utálom őket!!! Szerintem nem vagyok vele egyedül. Biztos neked is van olyan, hogy automatikusan szívvel-lélekkel csinálsz valamit, szinte nem is gondolkodsz közben – majd jönnek a bosszantó kérdések. Te meg állsz bambán. A tunderkeresztanyad.com klassz kis hülye kérdés gyűjteményt… Tovább »
Hát holnap ismét a startvonaltól indulhatok. Összekuszáltam a délutánom rendesen egy hóbortos fodrászhoz menéssel. Viszont a várakozás közben egy nagyszerű cikket olvastam, amiben megragadott Coco Chanel felszólítása: “Ha szárnyak nélkül születtél, hagyd, hogy kinőljenek!” A történet egy fantasztikus csajról (anya és feleség egyébként) szól, aki kerekesszékben él gyermekkora óta. Erről jutott eszembe az én drága,… 
Egyet értek azokkal, akik azt mondják a boldogság = az elégedettséggel. Apró magunknak felállított célok szisztematikus megvalósításával. Ugyanakkor herótom kezd lenni a közösségi oldalak ömlengően nyomasztó, szirupos műboldogságától. Sajnos, be kell ismernem, hogy bár ellentétes érzelmek dúlnak bennem ezzel kapcsolatban, mégis “kötelességszerűen” és azt meghaladóan figyelem a “boldog” virtuális valóság eseményeit is. Na, de hogy… 
Fő jellemzője, hogy pihenten és inspiráltan, lazán oldod meg a Rád várakozó feladatokat. Én így szeretek rajzolni is. A nagy feladataimnál pedig különösen szem előtt tartom, hogy annyi időt tervezzek az elvégzésükre, amennyiben bármikor tudom azt mondani: “Most egy kicsit mást csinálok, mert nem hajt a tatár.” Nyáron Potápi Ritától tanultam: Ők kizárólag addig… 
Édi kell legyen! Amikor gyerekeknek tervezek, ráadásul óvodás korúaknak, akkor a cukiság faktor igen kiemelkedő a jól tervezett szakmaiság mellett. Izgalmas az óvodás kor. Sokat tudnak már a gyerekek, a legtöbb dolgot a nevén tudják nevezni – bal agyféltekés funkciók – és a legtöbbjük nagyon választékosan fejezi ki magát. Közben pedig… 